Egy történet folytatása: A titkos rokon 12. fejezet

Ez az első bejegyzésem. Ebben még nem teljesen a saját ötleteimet adom tovább. Ann A titkos rokon című blogjának történetét fejezem be. Olvastam azt, és nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam meg Ann elképzelését a befejezéséről. De mivel több mint 1 éve nem írt, úgy gondolom, hogy nem baj, ha befejezem. Az előzményeket elolvashatjátok itt: http://bonesfanfic.blogspot.hu/

A titkos rokon 12. fejezet

Brennan és Booth visszatértek az intézetbe. Reeley levelét odaadták Angelának, aki rövid elemzés után rájött, hogy a levelet valóban nem a lány írta. Tehát elrabolták. Bár Booth ezt eddig is sejtette, most végképp összeomlott. Mindig is féltette a húgát. Nem akarta, hogy a gyerekkori traumák megismétlődjenek vele. Ő volt az idősebbik bátyja. Az ő feladata volt megvédeni őt. Nem látta őt évekig, majd pár nap alatt bajba is keveri? Hogy lehetett ilyen felelőtlen?! Miért kell a hozzá legközelebb állókat mindig veszélybe sodorni?

Bones látta, hogy a férfi teljes önmarcangolásba kezdett. Tudta, hogy most neki kell erősnek maradnia. Érezte, hogy most segítenie kell Boothnak, kivételesen előnyt jelentett a racionalitása.

-          Booth! Ebből elég! Ezzel nem tudsz neki segíteni! Tudom, hogy most mit érzel. Azt, hogy egyet, a számodra legfontosabbak közül, bajba sodortál. Azt, hogy ez is azért van, mert egy ilyen veszélyekkel járó munkát választottál. De hidd el, erről nem te tehetsz. Hiszen nem is tudod, hogy mi történt vele az elmúlt években. Mi van, ha ,,abból az életéből” rabolta el valaki? Azt hiszem, most az a legjobb, ha visszamész az FBI-hoz, és megpróbálsz minél több információt felkutatni Reeleyvel kapcsolatban!

Booth csak hallgatta a nőt. Csodálkozott, hogy Bones mennyire ismeri, és azt is tudta nagyon jól, hogy teljes igaza van. Csendben felállt, már indult kifelé, amikor megfogta Bones kezét, mélyen a szemébe nézett, és elsuttogott egy halk köszönömöt, majd kisietett az épületből.

Bones visszament az irodájába. Valami még mindig nem hagyta nyugodni, mármint azon kívül, hogy nagyon aggódott Reeley miatt. Hannah! Mert bár tudta, hogy abban is lehet igazság, amit a férfinak mondott, mégis valamilyen rossz érzése volt a nővel kapcsolatba! Áhh! Nem ez nem tehetem. Nem tehette Hannah, nem, ez is csak a féltékenység miatt van! Ó, átkozott szerelem! De mi van, ha mégis? Ez a gondolat továbbra is ott motoszkált a fejében. Hannah és Reeley köztudottan nem kedvelték egymást. De nem, Hannah nem lehet ennyire elvetemült! Különben is, Booth nagyon jó emberismerő. Kizárt, hogy ne jött volna rá eddig, hogy Hannah titokban egy pszichopata. Ekkor Brennannek eszébe jutott, hogy van egy levele Hannahtól. Tudta, hogy minden kétséget kizáróan csak is akkor nyugodhat meg, ha leellenőrzi. Gyorsan megkereste a levelet. De erről nem tudhat senki! Angelának el tudom magyarázni, hogy egyedül akarom összehasonlítani a leveleket. Boothnak pedig jobb, ha nem szólok. Ezzel a lendülettel át is ment Angelához.

-          Angela! Meg tudnád mutatni, hogy hogyan kell összehasonlítani két levelet?

-          Hát persze Édesem, de ne csináljam meg inkább én?

-          Ne! Nem vagyok biztos benne, csak meg akarom nyugtatni magamat. De nem akarok mást is belekeverni. Mert ha még sincs igazam, akkor az még rosszul jöhet ki!

-          De Szívem! Mi a baj? Nekem elmondhatod. Akárkiről is gondolsz rosszat, hidd el én nem adom tovább neki.

-          Nem Angela, kérlek!

-          Rendben van! De ígérd meg, hogy nem teszel semmilyen meggondolatlanságot.

-          Ígérem.

Angela megmutatta. Mikor már messzire járt, Brennan gyorsan összehasonlította. Ez nem lehet igaz! Egyezik! Te jó ég mit csináljak? Booth úgysem hinné el! Nem, ezt most nekem kell megoldanom. Ekkor rájött, hogy mit kell tennie. Gyorsan előkészített mindent. Közben felhívta Hannaht.

-          Igen? Temperance, szia? Mi az? Történt valami Seeleyvel?

-          Nem semmi, nyugodj meg! De szeretnék veled beszélni négyszemközt, Booth nélkül.

-          Miről lenne szó? – Hannah hangja egyre feszültebbé vált. Még Bonesnak is feltűnt. Tudta, hogy egyelőre meg kell nyugtatnia, nem szabad idő előtt felfednie a lapjait.

-          Csak Booth annyira ideges, tudod Reeley elment. Visszament se szó, se beszéd oda, ahonnan jött – ez a hazugság, gondolta segít, hogy meggyőzze Hannaht. – Beszélnünk kéne róla. Valahogy fel kéne vidítani Bootht. Nem gondolod?

-          De, dehogyis nem! Úgy sajnálom az egészet, pedig már kezdtem megkedvelni Seeley húgát! – mondta már sokkalta nyugodtabban. – Akkor fél óra múlva a Royal Dinnerben?

-          Nem, inkább a parkban. Tudod, Booth is állandóan a Royal Dinnerben van. A végén még meglátna minket, és odalenne a meglepetés ereje.

-          Rendben, akkor ott! Szia!

Brennan lerakta a telefont. Az első lépés kész. Még befejezte a tervén az utolsó simításokat. Az asztalán egy dobozt hagyott. Tudta, hogy elég feltűnő ahhoz, hogy észrevegyék, amikor kell, de békén hagyják, amíg még nem keresnek semmit. A dobozon ez állt: Boothnak és Angelának! .

Bones sietve szedte a lábait. Tudta, hogy Hannaht megvárakoztatni végzetes hiba lehet Reeleyre nézve. Ekkor meglátta…

-          Szerbusz Temperance! Amióta beszéltünk, folyton ezen járt az agyam. Rengeteg ötletem van. De mivel tied az alapötlet, lássuk, neked milyen elképzeléseid vannak!

-          Hannah, elég! Azért akartam Booth nélkül találkozni, mert tudom! Tudom, hogy te írtad azt a levelet, nem pedig Reeley. Figyelj, ha valaki belerángatott ebbe, akkor én segíthetek. Azt is megígérem, hogy Booth sem tudja meg. Eddig senkinek sem szóltam semmit. Azt sem tudják, hogy veled találkozom. Csak kérlek, segíts, hogy Booth visszakaphassa a húgát!

-          Hogy te milyen naiv vagy, Temperance! Pedig azt hittem, hogy te ennél okosabb vagy. Dehogyis rángattak bele. Az egész az én tervem. Az a kis hülye ribanc azt hitte, hogy elválaszthat engem Seeleytől. Valamiért úgy gondolja, hogy te vagy neki az ideális társ. De ugyan már! Ő sohasem tudna szeretni téged. Akkor már rég megtette volna évekkel ezelőtt. Szerintem még csak nem is érdekled őt, mint nőt, különben már rég megkaphatott volna. Neki egyedül csak az agyad kell, minden másra ott vagyok neki én. Azt el kell ismernem, hogy okosabb vagy nálam, bár a jelek szerint talán mégsem.  A lényeg, hogy neked sohasem lehet nála esélyed. De azért, jobb biztosra mennem! Annak a kis libának talán igaza van, részben. Plusz, ha már te sem maradsz, akkor tényleg csakis az enyém lesz Seeley!

-          Hannah mit akarsz tenni?

-          Ó, semmit, de ígérem mindjárt találkozhatsz Reeleyvel!

Ekkor valaki elkapta hátulról Bonest, a száját bekötötték, és egy furgonba rakták. De azt nem vették észre, hogy Brennan titokban mosolygott. Tehát helyesen gondoltam! Remélem a többi is sikerül!

Eközben a laborban Angela már türelmetlen volt. Úgy gondolta, hogy Brennan már biztosan végzett. Vagy ha nem, hát felajánlja a segítségét. Inkább visszamegy az irodájába, de ezt nem bírja tovább. Már épp bement volna, mikor megjelent Booth.

-          Booth, találtál valamit?

-          Nem, bár kiderült, hogy rengeteg mindent nem tudok a húgomról. Ha előkerül, akkor hosszas beszélgetés vár ránk!

-          Nincs ha! Meg fogjuk találni!

-          Igen, persze! Bones talált valamit?

-          Nem tudom! Már több mint két órája hozott egy levelet, de engem kiküldött az irodámból.

-          Akkor, gyerünk, nézzük meg! – bementek, de látták, hogy a szoba üres.

-          Booth, hol lehet?

-          Nem ment vissza az irodájába?

-          Nem tudom, talán…

Gyorsan átmentek Brennan irodájába. Ott meglátták a dobozt. Boothnak és Angelának! Gyorsan kinyitották. Egy levelet találtak benne.

Booth, Angela! Remélem, megtaláltok mindent. Ebben a dobozban találtok még egy pendrive-ot is. Először nézzétek meg a rajta lévő videót. A többit megtudjátok abból. Bízzatok bennem!

A két érintett nagyon furcsának találta Brennan ,,játékát”. További utasítások? Mi ez? Nem értették. De inkább gyorsan megnézték, már Angelánál. A videó elindult. Bones volt rajta. Itt készült az irodában. Az öltözetéből látták, hogy a mai napon. De, amit mondott, hihetetlen volt.

Sziasztok! Tudom, kicsit furcsálljátok, amit csinálok. De videón keresztül akartam elmondani nektek az egészet. Szemtől szembe nem tudtam volna, mert megakadályoztátok volna. De ha most ezt a videót nézitek, akkor biztos, hogy a tervem sikerrel járt. Mindenképpen tőlem kell hallanotok ezeket. Sajnálom!

Amikor ma reggel nálad voltunk Booth, Hannah furcsán viselkedett. Még nekem is feltűnt. Bármennyire is próbáltam elhessegetni a gondolatot a fejemből nem sikerült. Találtam egy levelet, amit még régebben írt nekem. Összehasonlítottam. Ehhez kértem Angela a segítségedet. De most már te is tudod, milyen kényes ügyről van szó. Ezért is nem akartam, hogy megtudd, csak ha már biztos. Sajnálom Booth, de egyezik. Hannah írta azt a levelet Reeley nevében. Szerintem Hannah nem tudta elviselni a helyzetet, azt, hogy Reeley ki akarta túrni őt, mert Reeley szerint mi összeillünk. Ez volt az, amiben Angelával mesterkedtek. Nem hibáztatlak Ange, félre ne értsd! Én csak próbálok mindent elmondani.

Szóval, Hannah rabolta el a húgodat, vagy legalábbis összejátszik az elrablóival. Találkozni fogok Hannahval, és hagyom, hogy engem is elraboljon. Ez az egyetlen módszer, hogy rátaláljunk Reeleyre. Elrejtettem magamon egy nyomkövetőt, remélem, fogni tudjátok a jelet. Hannahval a parkban találkozunk, a nagykereszteződésnél. Ott akár további nyomokra bukkanhattok.

A dobozban megtaláljátok Hannah hozzám írott levelét, és a nyomkövető jeladóját. Ha a tervem mégsem sikerülne, sajnálom. Jelenleg ez az egyetlen olyan terv, ami esetleg beválhat. De mégis legalább most kimondom: Szeretlek titeket, ti vagytok a legfontosabbak nekem. Ezért is teszem, amit teszek.

A videó itt véget ért. A két néző az első percekben néma csöndben ült, próbáltál feldolgozni a hallottakat. Booth tért először magához.

-          Angela! Nézzük meg a nyomkövetőt. Ha Bones eddig nem ért vissza, akkor sajnos igaza volt, és akkor mindketten nagy veszélyben vannak!

-          Igen, rendben. Nézzük. Igen, veszem a jelet!

Az autó végre megállt. Brennant újra megragadta két erős kar. Egy házba vitték. Elhagyatott, nem hallatszik a város általános morajlása. Egy pince szerűség. Végre lerakják. Leveszik a szemkötést, és a szájáról is leveszik a kendőt. Kezd kitisztulni a látása.

Halványan egy alakot pillantott meg a szoba egyik sarkában.

-          Reeley!

-          Temperance!

-          Bizony, bizony! R! A hülye kis barátnőd eljött, hogy meglátogasson. Na látod már, hogy velem nem lehet packázni? Mindig is azt szeretted volna, ha Seeley rátalál végre az ő Bonesára. De mint látod, erre már nem fog sor kerülni, mert hamarosan bemutathatod őt a férjednek, Julie! – eközben, hogy nyomatékosítsa mondandóját, minden egyes mondat után belerúgott egyet a már amúgy is gyenge nőbe, de az tartotta magát. De Brennan így is látta, hogy nem sokáig bírja már.

-          Hannah, ugyan már! Miért teszed ezt vele?

-          Még kérded? De ne türelmetlenkedj! Mindjárt te is kapsz!

-          Azzal semmit sem érsz el, ha Reeleyt megölöd. Boothnak semmit sem jelent. Eddig csak azért akartam megkeresni, hogy Boothnál bevágódjak. Lám, én vagyok az, aki megmenti még a húgát is. De amúgy Bootht egyáltalán nem érdekli. Gondolod, hogy nem mesélt volna róla nekünk?! Booth nem szereti őt. Ez a lány egy bajkeverő. Biztos már régen is csak kihasználta Bootht. Akkor összevesztek, és azóta nem is beszéltek. Most is csak azért jelent meg, hogy újra kihasználja!

-          Nem beszélj baromságokat! Seeleynek igen is fontos…

-          Nem, én vagyok a legfontosabb neki. Mondj, amit csak akarsz. Booth már többször szerelmet vallott nekem, de én mindig visszautasítottam. Imádom, ha a pasik futnak utánam. És Booth? Ő már rég a tenyeremből eszik. ÉN, ÉN, ÉN, és nem te. Te csak pótlék vagy neki. Valakin ki kell élnie a szükségleteit, ameddig én meg nem adom neki, amire már több mint 7 éve vár. Benned is csak engem keres. Nem látod? Egy munkamániás, csinos nőt keres, aki nem ért a gyerekhez. Rád talált Afganisztánba, ahova én üldöztem, és csak is addig kellesz neki, ameddig én nem bátorítom. De hidd el Booth egyetlen szavamért eldob téged, és vissza se néz.

Hannah ekkor már tombolt. Mikor Brennan befejezte, odarohant hozzá, és elkezdte ütni, verni, ahol csak érte. Bonesnak már majdnem mindene fájt, amikor az őrült nő kezdett lenyugodni. Még egy utolsó jobbhorog, és kész… Felállt, kiment, és otthagyta a két, szinte félholtra vert nőt.

-          Nem kellett volna ezt tenned, Temperance!

-          Nem, Reeley! Téged már eleget bántott. Tudtam, mikor a tervet készítettem, hogy ez lesz. Ennek ellenére is tudom, hogy ez az egyetlen módja, hogy megmeneküljünk.

-          Köszönöm. De hogy találtál rám? Mi a terved? - ekkor Bones elmesélte neki az egészet. – Köszönöm, hogy ekkora kockázatott vállaltál értem. Ha ez a nő így folytatja, akkor már nem bírom sokáig.

-          Nem, ezt felejtsd el! Többé meg ne halljam! Egy Booth soha nem adja fel. Ezt még a bátyádtól tanultam, aki már számtalanszor bizonyította mindezt ugyanúgy, ahogy Parker, Hank, de még Jared is. Seeley és a többiek meg fognak minket találni. Ki kell tartanunk érte, értük.

-          Rendben, igazad van, de ha kijutunk innen, meg kell tenned valamit.

-          Oké, de csak akkor, ha cserébe te is megteszel nekem valamit!

-          El kell mondanod Seeleynek, hogy hogyan érzel iránta! Tudom, hogy a szíve mélyén régóta tudja, de hallania kell tőled is, szüksége van erre.

-          El kell neki mindent mesélned arról, hogy mi történt veled az elmúlt években. Már számtalanszor beszélni akart veled erről, de te mindig hárítottál. Booth nagyon türelmes, de tudom, hogy nagyon jól esne neki, ha te hoznád fel a témát, és végre beszélnél vele arról.

Ekkor mind a ketten elhallgattak, és csak azon gondolkoztak, amit a másik mondott. Reeley tudta, hogy el kell mondania a bátyjának. Igazából mindig is el akarta mondani neki, csak nem volt hozzá elég erős. Még túl friss volt a seb, még túlságosan fájt. Ezalatt Brennan elképzelte, hogy milyen csodás élete lehetne Boothszal. Már nem áll semmi sem az útjukban. Nincs, nem lesz többé Hannah! De mi van, ha Booth tényleg szerelmes Hannahba? Ha sohasem lesz képes felülemelkedni a történteken? Bones azt nem élné túl. Szüksége volt a férfira, napról napra jobban szerette. Most is csak is a férfi iránti szerelme tartja benne az erőt. Szerelem? Furcsa, hogy pont egy ilyen helyen tudatosult benne minden. Szereti, szereti, szereti Bootht! Mindig is szerette. Most már nem fél kimondani, hogy mit érez. Itt, ahol a négy fal közé van zárva, itt omlott le a szívét fogva tartó fal, burok, amit a gyerekkori traumák, az élet kemény oldala épített.

Elmélkedésüket Hannah törte meg, akinek a szemében még mindig ott csillogott az őrület szikrája. Ezúttal nem a két kezét akarta használni. Nem, egy hatalmas vascsövet tartott a kezében. Odalépett Boneshoz, már éppen lesújtott volna, amikor…

-          Hannah, tedd azt le! – lépett be a terembe Booth, a pisztolyának csövét egyenesen Hannahra szegezve. – Kérlek, ne akard, hogy használjam!

-          Na, mi lesz Seeley? Kit szeretnél megmenteni? A húgodat, vagy a drágalátos kancsidat?

-          Ne hülyéskedj, rakd le szépen a csövet! Beszélgessünk!

Hannah egy pillanatra megtorpant, a férfi ajánlatán gondolkozott. Ekkor Bones, kapva-kapva az alkalmon felpattant, és neki esett Hannahnak, de igyekezett arra, hogy csak ártalmatlanítsa, nem akarta feltétlenül visszaadni neki mindazt, amit nem rég kapott tőle. Brennannek egy perc alatt sikerült a földre terítenie ellenfelét. Majd beözönlött a terembe egy seregnyi FBI-os fickó, akik kivitték Hannah, és a már korábban elfogott Hanket. Booth, lassan eltette a fegyverét, majd a két lányhoz rohant. Megölelte őket, és csak azt mondogatta, hogy Sajnálom, úgy sajnálom!.