Szerelmi öngyilkosság 1.

Megint egy több részes történet következik...

Kedvenc párosunk az utcán sétált. Még reggel volt, de nekik estének tűnt. Napok óta nem aludtak. A GSI ügynökség megjelent, és egy titokzatos hullát hoztak. Mindenki azt hitte, hogy Kennedy volt az, de végül Brennan ezt megcáfolta, vagy legalábbis Boothnak visszaadta Amerikába vetett hitét.
- Biztos hülyének tartasz, amiért ennyire örülök, hogy nem Kennedy volt - mondta Booth.
- Ugyan Booth, dehogy. Az igazságért küzdöttél, akkor is, ha az fájna.
- Ezt tőled tanultam - mondta vigyorogva.
- Tényleg? - kérdezte meglepetten.
- Aha. Néha jobb, ha az ösztöneink helyett az eszünkre hallgatunk, Bones.
- Szép gondolat, de szerintem jobb, ha mindig az eszünkre hallgatunk, mert kizárólag az képes gondolkodni.
- Az ösztön viszont sokszor megvéd, ugye? És kinek mi a fontosabb. Bizony!
Aztán odaértek Brennan lakásához, de Boothnak nem volt kedve otthagyni a nőt.
- Nem mehetnék föl? Most nincs kedvem hazamenni.
- Persze, gyere csak - közben föl is értek. - Még meg sem köszöntem, hogy betörtél miattunk a Jeffersonba.
- Simán, Bones. 
- Azt is köszönöm, hogy egyedül szembeszálltál az ügynökökkel, hogy még megvizsgálhassam a csontot.
- Hát, szívesen, meg aztán én is jól jártam vele.
- Amúgy igen látványosan hagytad helyben őket. Ez igen csak megalázó lehetett nekik, meg Andrewnak is, aki egy egész rohamosztagót hozott.
- De te azért mosolyogva fogadtad a hős megmentődet.
- De hát ezt már megbeszéltük. Andrewval kölcsönösen vonzódunk egymáshoz. A tojásos eset óta pedig nem is beszéltünk rólad, úgyhogy nem értem, hogy mi zavarhatna téged.
- Ezt most komolyan kérdezed? - kérdezte meglepődve, és dühösen. - De hát a főnököm! Csodálkozol, hogy zavar?
- De Cam pedig az én főnököm, mégis jártatok! Ráadásul én elmondtam neked, míg én a Cames dolgot nem tőled tudtam meg! Még mindig nem értem, Booth. Engem az nem zavart, hogy Dr. Saroyan a főnököm.
- Az más helyzet volt!
- Miben? Miben volt az más?
- Mert, mert... Csak.
- Azt mondtad, hogy a társak nem mondanak egymásnak ilyeneket.
- De most én mondok!
- Booth! Na, jó ebből elég. Nem értem, mi van veled. De azt hiszem, jobb, ha most elmész.
- De Bones!
- Elmondod?
- Nem.
- Akkor menj el!
Booth végül elment. Össze volt zavarodva. Még mindig úgy gondolta, hogy helyesen döntött, mikor nem vallotta be a nőnek az érzelmeit, de mégis nagyon zavarta, hogy ilyen dühösen váltak el egymást. Közben Brennan leült a kanapéjára. Gondolkozott. Miért zaklatott fel mindez? Nem értem, de nagyon utálom, mikor Booth ilyen! Ekkor megcsörrent a telefonja. Biztos Booth az, pedig most nincs kedvem vele beszélni! De azért mégis felvette. De nem Booth volt az.
- Temperance? Szia!
- Andrew! Üdv!
- Jó volt ma újra látni téged.
- Én is örültem.
- Nem lenne kedved az este találkozni?
- Nem Andrew, sajnálom, de nagyon fáradt vagyok, nincs kedvem elmenni sehova sem.
- Akkor talán fölmehetnék hozzád, és esetleg ott csinálhatnánk valamit.
- Nem Andrew, most tényleg nincs kedvem hozzá!
- Temperance! Nem értelek. Amikor találkozunk, mindig annyira kedves vagy velem, de aztán mindig elutasítasz.
- Nézd, tényleg megnyerőnek tartalak, de ez most nem lényeges. Jobb, ha az egészet elfelejtjük.
- Mi?! De hát miért? Nem értelek. Pedig minden olyan remekül alakult köztünk.
- Eddig még semmi sem történt közöttünk, és jobb is ha ez így marad!
- Miért? Magyarázd meg! Addig nem hagylak békén, amíg egy normális indokot nem mondasz. Csak azért, mert most nincs hozzá kedved, máskor még lehet.
- De máskor sem lesz, nem érted?
- Addig nem, amíg nem adsz egy érvet!
- Booth!
- Booth?! Ő a magyarázatod?
- Igen.
- De hát nincs is semmi köztetek, nem?
- Dehogy is. Nem, mi pusztán kollégák vagyunk, meg barátok.
- Akkor meg? Miért számít neked ő ennyire?
- Nem tudom, miért, de nagyon is számít. Zavarná, ha te meg én... Hát tudod!
- Akkor nem mondjuk el neki, ez ilyen egyszerű!
- Ez egyáltalán nem ennyire egyszerű. A társak mindent megosztanak egymással. El kellene mondanom neki, és tudom, mennyire rosszul esne neki, hogy a főnökével kavarok.
- Egy frászt! A társak egyáltalán nem ilyenek. Booth sem olyan hülye, hogy azért zavarja ez az egész, mert én a főnöke vagyok. Nem! Azért zavarja ez, mert így nem csak a karrieri életben szárnyalom túl, hanem mint férfi is legyőzöm.
- Mi? De hát ez nem verseny! De mi ez, hogy férfiként is? Ezt nem értem.
- Ugyan már Booth megőrül érted, ezt még a vak is látja. Azzal, ha én megkapnálak, a földbe tudnám tiporni!
- Ez most már végképp nem fog megvalósulni! Sohasem kaphatsz meg, megértetted?
- Ne feledd el, hogy kivel állsz szemben Temperance. Ne akard, hogy elveszítsem a türelmemet. Nem akartam volna így kimondani, de ha kell telefonon keresztül vallom be, hogy szeretlek. De azt se felejtsd el, hogy szét tudnálak választani titeket. Akkor már nem lennétek társak. Akkor semmi nem zavarhatná Booth!
- Én akkor sem tenném meg!
- Miért? Miért fontos ő neked ennyire? 
- Mert szeretem! - ordította.
Ekkor a vonal megszakadt. Brennan örült, hogy végre befejezték. Semmi kedve nem volt tovább vele vitatkozni. De igaz ez? Tényleg szereti Bootht? Hosszasan gondolkozott mindezen. Idő közben dél is elmúlt, sőt már késő este volt, amikor a telefon csörgése magához térítette.

Miután Booth elviharzott Bonestól, úgy fél óra múlva felhívták...
- Booth!
- Na idefigyeljen maga tökkel ütött, idióta barom! Ajánlom, hogy ne kerüljön a szemem elé, különben esküszöm, bemosok magának egyet! - ordította Hacker a telefonba.
Booth köpni, nyelni nem tudott, annyira meglepődött a főnökén. Majd megrántotta a vállát, és ott folytatta napját, ahol abbahagyta. Csak este keresték újra, egy ügy miatt. Hívta Bonest, érte ment, és mentek is tovább a helyszínre. Ott voltak a lakásnál, ahol meglepő módon ott volt Caroline is.
- Caroline, hát te mit keresel itt? - kérdezte meglepődve Booth.
- Szivi! Hát nem nézted meg, hova jössz? Ez itt Andrew Hacker lakása!
- Micsoda? Ő az áldozat, vagy a...?
- Nem tudom ezt kéne kiderítenie a tudósbarátnődnek!
- Bones, kész vagy rá? - kérdezte az ügynök már a nő felé fordulva.
- Igen. - odamentek az égett hullához. Brennan próbált összpontosítani, sorolni kezdte a tényeket. - Felnőtt férfi, 40 év körüli, fehér. A csontmarkerek, a testmagasság, és minden további megegyezik Hacker adottságainak. Szinte biztos, hogy ez ő!
- Ettől féltem - mondta Caroline.
- Ez micsoda? - kérdezte Booth.
Egy papír darab volt az ágya mellett. Mindent bezacskóztak,  és bevittek a Jeffersonba. Ott hamar beigazolódott, hogy tényleg az FBI igazgatóhelyettese volt. Brennan és Clark a emelvényen vizsgálták a holttestét, Booth ott állt mellettük eredményre várva, amikor Angela felrohant.
- Az irodámba, most! Azonnal mutatnom kell valamit.
Izgatottan követték Angelát.
- Az a papír, amit Booth talált a helyszínen, egy levél volt.
- Levél? Mármint búcsúlevél? Hacker öngyilkos lett? - kérdezte Booth.
- Inkább olvassátok!

Drága Temperance!

Hatalmas lehetőséget szalasztottál most el. Booth egy barom, ezt neki is megmondtam. Nagyot csalódtam benned. Én hittem kettőnkben. Nem hittem, hogy valaha ezt kell tennem, de nem hagytál más választást! Minden, ami most jön, a te hibádból történik! Tudd, hogy te meg tudtad volna mindezt akadályozni!

A ,,te” Andrewd

- Mi a fene történt köztetek?! – kérdezte ingerülten Booth.

-  Semmi. Tegnap reggel, miután elmentél, telefonáltunk, összevesztünk, de ennyi semmi más.

-  Semmi más? Bones, lehet, hogy Hacker miattad lett öngyilkos!

-  Na jó, inkább hallgassuk meg a beszélgetést, jó? – vágott közbe Angela-

-  Mi? Hogy tudnánk azt meghallgatni? – kérdezte Booth.

-  A Taffetes ügy óta Brennan minden telefonbeszélgetését felveszi az program a gépemen.

-  Erről te tudtál?

-  Természetesen. De eddig még sohasem kellett használnunk.

-  Na, akkor halljuk! – adta ki a parancsot Booth.

Bootht nagyon meglepte, amit  hallott. Bones visszautasította Hackert, miattam! Hát mégis fontos vagyok neki! Te jó ég szeret engem! Hihetetlen! Most már értem Hacker telefonhívását! 

Brennan csak hallgatott. Még mindig nem bánta meg, hogy visszautasította. De nagyon nem örült annak, ami most következett. Kimondta, Booth pedig hallotta. Kész, nem volt mit tenni. Nem tagadhatta le. Sírva fakadt, rohant az irodájába. De azt nem látta, hogy valaki követte. Levetette magát a díványra, arcát belefúrta a párnába, és zokogott. Egyszer csak egy meleg kezet érzett a hátán. Simogatta. Rögtön tudta, hogy ő az. Próbált megnyugodni, nagy nehezen sikerült neki. Felnézett, és a jól ismert mélybarna szempárral találta szemben magát. Booth ott térdelt a kanapé mellett. Megnyugtatóan mosolygott a nőre.

- Bones! - mondta Booth lágyan.

- Booth! - mondta Brennan úgy, mint aki mindjárt sírna. 

- Bones! - mondta vigasztalóan.

- Booth! - mondta sajnálkozva.

- Bones! - mondta szerelmesen.

- Booth! - mondta felderülten, és szenvedélyesen.

Homlokukat a másikénak támasztottak, és csak nézték egymást. Majd félénken megcsókolták egymást, majd az először bátortalan csókjuk elmélyült. De amikor már nem bírták levegő nélkül, kénytelenek voltak megszakítani azt. Ajkuk szétvált, újra egymásra néztek. Mindketten elpirultak, mintha csak tinik lennének.

- Szeretlek! - szólalt meg elsőnek Booth.

- Én is szeretlek, de most meg kell oldanunk az ügyet.

- Igazad van!

Mindketten felpattantak, de a hely szűkösségéből adódóan olyan közel kerültek egymáshoz, hogy nem bírták megállni, hogy újabb csókot ne váltsanak. Majd hosszú, meghitt csönd után kéz a kézben visszamentek Angelához.

- Van egy kis gond! - kezdett bele Angela, de aztán meglátta párosunkat, akik egymás kezét fogták. - De itt mi történt?

- Majd elmondjuk, még mi magunk se tudjuk pontosan, de ez az ügy most prioritást élvez. Szóval mi a gond? - kérdezte végül Brennan.

- Az utolsó hívása veled volt Booth!

- Dühösen felhívott, de nem is tudtam neki semmit sem mondani, mert rögtön lecsapta.

- Azt nem mondtuk el, de a te telefonod hívásait is rögzítjük...

- Mi?! Ezt mikor akartátok elmondani?

- Sajnáljuk, de hidd el nem éltünk vissza vele. Én nem is tudok hozzáférni! Pont ezért, hogy ne reagálj így, még az elején csináltunk hozzá egy jelszót, amit csak is Brennan tud.

- Hmmm. Na és mi lenne az? - kérdezte Booth felvidulva.

- Azt nem mondom meg.

- Na mond el!

- Nem, mert csak kinevetnél.

- Megígérem, hogy nem nevetlek ki!

- Bár élvezettel nézem a szerelmi civódásotokat, talán nem ártana végre belépnünk. Szívem beírnád azt a bizonyos jelszót?     

Brennan beírta, Angela pedig kikereste a beszélgetést, és lejátszotta. ,,Na idefigyeljen maga tökkel ütött, idióta barom! Ajánlom, hogy ne kerüljön a szemem elé, különben esküszöm, bemosok magának egyet! ".

- Nagy baj van... Gyanúsított leszek! 

 Folytatjuk!