Emlékek szűkében 4.

Még ma hozom a folytatást, mert annyira örültem a kommenteknek, köszönöm szépen! :D

Booth mozgatta a kezét? Odament az ágyához, kezét rátette az övére, és érezte! Valóban megmozdult. Ezt már nem képzelte. Gyorsan kiszaladt orvosért. Együtt tértek vissza.
- Nos doktor úr, jelent ez valamit? - lélegzetvisszafojtva várta a válaszát.
- Igen, valóban. Úgy tűnik, a beteg hamarosan fel fog ébredni. Nem vártam, hogy ilyen hamar lesz, ezt biztató jelnek veszem. De még mindig nem tudjuk, hogy mekkora az agyi károsodás, ezért készüljön fel rá, hogy esetleg nem fog emlékezni önre. Most magára is hagyom. Elnézést! - ezzel ki is sietett.
Brennan visszaült a székébe, és figyelte minden rezdülését. Talán egy óra telt el, mikor Booth nyitogatni kezdte a szemeit...
- Booth! Hát felébredtél? - nem tudta, mi fog következni. Booth emlékszik rám? És saját magára?
- Bones! Mi történt?
- Nem tudom pontosan... - mindeközben örömkönny csillant meg a szemében. Emlékszik! Emlékszik rám! - A plázában lövöldözésbe keveredtél, találatot kaptál, és kizuhantál az ablakon.
- Ahha, jóóóó - majd visszaaludt.
Brennan végre megnyugodott. Most már minden rendben lesz, hiszen felébredt, és rám is emlékszik! Ezekkel a gondolatokkal aludt el. Amennyire szörnyű volt az előző éjszakája, most annyira nyugodtan telt el. Mikor reggel felébredt, látta, hogy már a férfi is ébren van.
- Jó reggelt! - köszönt rá jókedvűen.
- Szia Bones!
- Emlékszel, hogy az éjjel felébredtél?
- Valami plázát emlegettél, nem?
- Igen Felébredtél, végre, egy nap után, és megkérdezted, hogy mi történt veled.
- És?
- Nem tudok semmi pontosat. Egy plázában lövöldözésbe keveredtél, valaki rád lőtt, és kizuhantál az első emeletről. Nem emlékszel rá?
- Nem. Csak arra, hogy reggel bementem az irodába. Ennyi, filmszakadás.
- Filmszakadás? Ezt most nem értem.
- Jaj, hát tudod Bones ez egy hasonlat arra, hogy egy ponton túl nem emlékszem semmire.
- Aha.
- Súlyosak a sérüléseim?
- A lövés a mellkasodon ért, de nem ért semmilyen fontos belső szervet, de jelentős vérveszteséget okozott. Eltört a jobb lábad, a bal karod és két bordát. Meg persze betört egy kicsit a fejed. Egy napig voltál kómában, az orvos nem tudott semmi biztatót mondani, nem lehetett tudni, hogy szenvedtél-e agyi károsodás. De úgy látom, minden rendben.
- Én is úgy érzem. De figyelj, Bones!
- Igen?
- Miért voltál itt velem?
- Mi? Hiszen ez a legtermészetesebb! Gondolod, hogy itt tudtalak volna hagyni egy pillanatig is. Nem!
- De miért te voltál itt?
- Micsoda? Booth! - szemében már gyülekeztek a könnycseppek.
- Hol van Hannah?
Ez a mondat tőrként hatott a nő szívébe, fejében egyre csak visszhangzott ez a három szó... Hol van Hannah?!

Nos, remélem, sikerült titeket meglepnem. Sok olyan fanfictiont olvastam már, amiben Booth elveszti az emlékezetét. Olyan is van, amiben már együtt vannak. De olyat még eddig nem találtam, amiben az emlékezett kiesés miatt Hannah visszatérhet...
A fényképek oldalon találtok hozzá képet! :D