Karácsonyi meglepetés 1.

Ez az új karácsonyi történetem. Konkrét időt nem tudok neki adni. Talán csak annyit, hogy Booth és Brennan már régóta társak, de még nem jöttek össze... :D

,,We wish you a merry Christmas!" csendült fel az ismert dal az áruházban. Hamarosan itt a karácsony. Az év legnehezebb időszaka számomra. Egész decemberben másra se tudok gondolni, csak, hogy mindjárt karácsony. Bármennyire is szeretnék elvonatkoztatni tőle, nem megy. Ez megy a tv-ben, a rádióban. A bevásárlóközpontok már hetek óta karácsonyi díszekben pompázik. Ráadásul az, ami eddig a mentsváram volt, ahová mindig el tudtam menekülni az ilyen helyzetekben, az Intézet szintén karácsonyi hangulatban van. Akár merre járok, csak is ezt látom, és minden arra emlékeztet, hogy ekkor tűntek el a szüleim, mindörökre. Bár Apa azóta újra visszajött, mégsem múlt el a rossz érzésem az ünneppel kapcsolatban. De miért? Az elmúlt években fejlődtem annyira szociálisan, hogy a normális hétköznapokon már megtalálom a közös hangot az emberekkel, hogy betudjak illeszkedni közéjük, de ilyenkor ez egyszerűen nem sikerül. Talán, ha lenne más, amire emlékezni tudnék, nem lenne ilyen problémám. Tényleg! Erre miért is nem jöttem rá hamarabb? Hiszen, ha nem zárkóztam volna be évekig, akkor már rég nem kellene ilyenekkel gyötrődnöm. De akkor mit csináljak és hogyan?
Ekkor megfogalmazódott benne egy terv. Tudta, hogy ez az ünnep barátainak sem átlagos, ők sem hagyományosan ünneplik. Akkor miért is nem tölthetnék együtt azt a pár napot? Persze, nem akarta magát rájuk lőcsölni, de mégis, most, hogy rászánta magát, hogy változtasson a karácsonyhoz való hozzáállásán, nem akarta már egyedül tölteni a karácsonyt. Ráadásul ők ismerik, tudják, milyen. Nem kell előttük másmilyennek tettetni magát, mint amilyen. A családja? Igen, felmerülhet a kérdés, hogy miért nem akar velük karácsonyozni. A bátyja, Russ a felesége családjával fog ünnepelni, sőt elvileg az apja is csatlakozni fog hozzájuk. Tehát csak is a barátai maradtak. De csak úgy nem akarta bejelenteni. Előtte még beszélnie kellett vele. Boothszal. Ha hasonló problémája akadt, mindig is vele beszélte meg, így most sem tett másképp.
- Booth, te mit tervezel karácsonyra?
- Ezt most miért kérdezed? - kérdezte csodálkozva.
- Csak úgy - nem tudott egyből rátérni a témára. - Tudom, hogy neked milyen fontos ez az egész ünnep, meg hogy mindig a fiaddal akarod tölteni a karácsonyt, de tudom, hogy ez nem mindig sikerül, szóval csak kíváncsi vagyok, hogy előreláthatólag most milyen lesz...
- Hát igen, szerettem volna Parkerrel együtt tölteni az ünnepeket, de úgy tűnik, hogy Rebeca el fogja őt vinni. Úgy hogy nem tudom, mi lesz most. Pedig már megvettem az ajándékait is. Valószínű itt maradok. Te mit csinálsz?
- Óhh, hát én nem tudom... Azt, amit mindig. Őszintén szólva - és most tényleg az volt - fogalmam sincs, hogy mi lesz.
- Akkor nem akarnál velem karácsonyozni? Tudom, hogy tőled messze áll ez az egész, de mégis, mivel egyikünknek sincs mit csinálnia, nem  csinálnánk együtt a semmit?
- De, jó. Végül is szívesen, de csak ha nem zavarlak.
- Óhh, nem dehogyis. Örülnék, ha együtt töltenénk az ünnepeket.
Rendben, tehát Booth megvolt. Szívesen tölti együtt az ünnepeket vele, de még mennyire. Már hosszú idő telet el azóta, hogy felismerte magában a szerelmet, mindazt, amit a férfi ébresztett benne. De mégis tudta, hogy a férfi számára ez nem lesz igazi ünnep, ha nincs vele a fia. Pedig mennyire szereti boldognak látni Bootht. Talán beszélnie kellene Rebecával? Nem! Hiszen mi köze van neki hozzá? A fiának az apjának a társa. Ez semmi. Nem is barátok. Furcsán venné ki magát, ráadásul hogyan is magyarázná el neki az egész helyzetet. Meg egyáltalán mit is tervez? Mit szeretne ő most tenni? Együtt karácsonyozni Boothszal és Parkerrel? Mint egy család? Még ha titkon erre is vágyna, tudta, hogy ez a hármasban-karácsonyozás nem lenne túl jó ötlet. Meg hát a többiek. Velük is együtt szeretne lenni. De hol? Nála? Olyan már volt, de most nem olyat szeretne... Valami teljesen mást. Esetleg rávehetné őket, hogy utazzanak el valahová. De nem túlzás ez egy kicsit? Neki nem. Ő ezt szeretné. Távol mindentől, a várostól, a munkától, a gondoktól, egyszerűen egy meghitt, békés, normális karácsonyt akart  azokkal, akik számára a legtöbbet jelentettek. Igen, ő ezt akarja. De hogy vehetné rá őket? Nem akarja kényszeríteni őket, semmilyen nyomást nem akar rájuk gyakorolni. Csak remélni tudta, hogy esetleg ők is ezt akarják, egy nagy közös karácsonyozást.
De a Parkeres kérdést még mindig nem oldotta meg. Az lesz a legjobb, ha most alszik erre egyet. Még át kell gondolnia mindezt. Igen, ez lesz a legjobb.

Nos mit gondoltok? Ígéretes, vagy inkább hagyjam? Kérlek titeket, mondjátok meg őszintén! :D