Emlékek szűkében 10.

A munkaidő lejártával kikerestem a címüket, leírtam egy cetlire, aztán pedig beültem a kocsiba, és mentem is egyenesen hozzájuk. Nem tudom, hogy mitől voltam izgatottabb, hogy látom Bonest, vagy Christinet. Abban sem voltam egyáltalán biztos, hogy Bones beenged majd az ajtón. Végül is megérkeztem a felírt címre, kiszálltam, és örültem, mert a kapu nyitva volt. Felmentem a megfelelő emeletre, és bekopogtam a megfelelő ajtón. Kopogtam, semmi válasz... Újra kopogtam, de megint semmi. Végül kinyílt a szomszéd ajtó. Ezt kicsit furcsálltam. Kíváncsi lettem volna, hogy ha újra kopogok Bones ajtaján, vajon kinyílik-e egy másik ajtó is. De ezt a gondolatmenetemet egy idős néni zavarta meg, aki időközben megjelent az ajtóban.
- A doktornőt keresi, Kedves?
- Igen, dr. Brennant, nem tudja véletlenül, itthon van?
- Nem, fiatalember, nemrég bent el azzal az aranyos kis csöppséggel.
- Nem tudja esetleg, hová?
- Ó, dehogyis nem. Mindig ugyanoda mennek. A doktornő mindent ugyanúgy csinál minden egyes nap. 7-kor ébred a kislánnyal. Megreggelizteti. Aztán vagy én vigyázok rá, vagy a doktornő apja, Max. Óhh, milyen jóvágású ember! Aztán Temperance megjön pontban 4-kor. 5-ig csak tesz-vesz a lakásban. Rendet rak, főzöget, játszik Christinennel. 5 és 6 között sétálnak a közeli parkban, aztán 7-ig még a városban vannak valahol. Aztán pedig hazajönnek. Megvacsoráznak, fürödnek, a kicsi legkésőbb 9-ig ágyba kerül. Dr. Brennan pedig 10 körül szokott lefeküdni.
- Köszönöm. És mondja csak, sok látogatója van dr. Brennannek?
- Nem. Maxen kívül, még egy lány szokott jönni, valami angyal... De nem tudom a nevét. Ráadásul a kislány nem is engedi be mindig.
- Hogyhogy?
-Oh, tudja Temperance nagyon zárkózott, merev. Egyedül akkor látszik boldognak és kiegyensúlyozottnak, ha ott van vele a kislánya. Egyébként olyan, mint aki karót nyelt.
- A gyerek apjáról tud valamit?
- Nem, soha nem mertem megkérdezni. De ők sem beszélnek előttem róla. Szerintem meghalt...
- Miből gondolja ezt?
- Időként hallom, hogy Tempe felriad éjszaka, és egy férfit szólongat. De sosem értettem tisztán, valami Bo... Aztán, miután rájön, hogy ez csak egy álom volt, mindig zokog. De mondja csak ki maga? Rendőr?
- Voltaképpen igen. Seeley Booth különleges ügynök, FBI, örvendek. De most nem hivatalból jöttem. Dr. Brennan a társam volt, és én vagyok a gyerek apja...